1. Nászúton voltunk. Meseszép helyen, haza se akartam jönni. Csináltunk ugyan fényképeket, de teljesen értelmetlen volt, mert azt a látványt, azt az érzést semmi sem tudja visszaadni, ahogy állsz a 2000 méternél is magasabb hegyek tövében és végtelenül kicsinek érzed magad. És minden olyan friss és varázslatos. Kirándultunk, túráztunk, sétáltunk, elfáradtunk, pisztrángot ettünk, olvastunk, pihentünk.
2. Elolvastam Stieg Larsson Millenium trilógiáját.
3. Olyan jó volt ilyen sok napig nem menni dolgozni.
4. A kiskocsi egyszer se romlott el és épségben hazahozott minket úgy, hogy a benzin kevesebbe került, mintha vonattal megyünk.
5. Csak kétszer vitt minket totál rosszfelé a GPS, amin egy idő után már nevetni is tudtunk. Én azt hittem, hogy ez csak amolyan stand up commedy-s poén, hogy a GPS így elviszi mindenféle hülye irányokba az embert, de amikor az autópályán átirányít egy 8 és fél km-es alagúthoz, ahol külön fizetni kell és ráadásul nem lehet megfordulni, akkor annyira nem vicces a dolog. Aztán mikor meglátod, hogy egy másik magyar rendszámú kocsi és abban négy srác ugyanígy járt, akkor már de. :D
6. Tepi uncsija, aki most egy hétig nálunk lakik, hozott finom csokikat Svájcból.
7. Megszámoltam, és 122 napot kell kibírnom ezen a munkahelyen, ezek között az emberek között, akik ki nem állhatnak. Tulajdonképpen lehetne rosszabb is.
