Úgy suhant el mellettem ez a hét, hogy kicsit agyonnyomott közben. Tegnap már éreztem, hogy túl sok lesz, túlhajtom magam a melóban (tegye fel a kezét, aki pénteken negyed nyolckor jön el az irodából), túl sok a program esténként is, és a hétvége sem szabad. Meg is szólalt a fejemben a kis vészcsengő, nálam ez a felfokozott nyomás könnyen csúszik át nihilista befordulásba, szóval most még ez előtt próbálok visszavenni. Nem lesz könnyű, mert a jövőheti programok nagyrésze hetekkel ezelőtt lefixálódott. Na mindegy, kitalálok valamit hogyan strukturáljam át a heteim úgy, hogy beleférjen némi rekreáció is.
Addig is ennek a hétnek az apró-cseprő örömei:
1. Le fogom cserélni az arcom. Lesz nekem életemben először dioptriás napszemüvegem, meg egy új szemcsim is.
2. Megláttam egy hibát, amit Nico nem vett észre. Cserébe az én hibáim miatt (is) szoptunk egész nap.
3. Mka csak azért felugrott,h hozzon nekem kókuszos bocit. :) Nem is tudja, hogy azt vele a legjobb enni este 11 és éjfél közt.
4. Érdekes coach alkalom.
5. Ebédke a legújabb munkatárssal.
6. Ebédkék a régi munkatársakkal. :)
7. Mindazok ellenére, hogy széthajtom magam a melóban, hogy stresszelek, hogy úgy érzem, nem vagyok elég jó, nem tanulok elég gyorsan, szóval mindezek ellenére még mindig hetente többször rámtör az a nagyon jó érzés, hogy mennyire imádom ezt a munkahelyet és mennyire szerelmes vagyok a munkámba. :)